Namaszté

Egy férfi és egy nő a kapcsolatukról beszélgetnek.

– Szerintem ki kéne lépned a kapcsolatunkból és el kéne hagynod engem, mert úgy érzem, nem tudlak boldoggá tenni – mondja a férfi.

– Ezt meg hogy érted? Hiszen én nem boldog akarok lenni, hanem veled akarok lenni – válaszolja a nő.

1. 

Történt egyszer, hogy Lao-ce a tanítványaival utazott valahová, amikor egy nagy erdőhöz értek, ahol több száz favágó dolgozott. A favágók a nagy erdő összes fáját kivágták, egyetlenegy nagy fát kivéve, amelynek több ezer ága volt, és olyan óriásira nőtt, hogy tízezer ember is elüldögélhetett volna az árnyékában.

Lao-ce megkérte a tanítványait, hogy menjenek oda és tudják meg, miért nem vágták ki épp azt az egy fát. A tanítványok odamentek és megkérdezték a favágókat, ők pedig a következőket válaszolták:

– Ez a fa teljesen hasznavehetetlen. Annyira csomós a törzse meg az ágai, hogy képtelenség belőle bármit is készíteni. Még csak tűzifának sem jó, mert ennek a fajta fának a füstje bántja a szemet. Mivel nem használható semmire, hát nem vágtuk ki.

Visszaérkezvén, a tanítványok elmondták Lao-cénak a hallottakat. Ő felnevetett és ezt mondta:

– Legyetek olyanok, mint ez a fa! Ha használhatók vagytok, kivágnak benneteket és bútorok lesztek valakinek a házában. Ha szépek vagytok, eladnak benneteket a piacon s árucikk lesz belőletek. Legyetek olyanok, mint ez a fa itt, teljességgel hasznavehetetlenek, s akkor majd óriásira nőttök, és emberek ezreinek fogtok hűsítő árnyat adni.

 2.

Egy nap a híres költő, Po Csu-ji megkérdezte Nyao-vo mestert: „Mi a lényege Buddha tanításának?”

Nyao-vo mester így válaszolt: „Tartózkodj a nem-üdvös cselekedetektől, és tedd az üdvöset.”

Po Csu-ji kajánul mosolygott: „Ugyan már, ezt még egy gyerek is tudja.”

A mester így válaszolt: „Lehet, hogy még egy gyerek is tudja, de még egy százéves sem tudja megcsinálni.”

3.

Egy remete éppen meditált egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:

– Mester, az ön tanítványa szeretnék lenni.

– Miért? – kérdezte a remete.

A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.

– Mert meg szeretném találni Istent.

A mesternek sem kellett több, felugrott, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert, a folyóhoz vonszolta, és lenyomta a fejét a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálódzott és küzdött, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból. A férfi felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott. Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt:

– Mondd csak meg nekem, mit szerettél volna a legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?

– Levegőt! – válaszolta a férfi.

– Nagyon jó – mondta a mester. Most menj haza, és majd akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb.

4.

Egy ifjú kopogtatott egyszer a kedvese ajtaján.

– Ki az? – kérdezte a lány.

– Én vagyok – felelte az ifjú.

– Menj el! Ez a ház nem bír el téged és engem.

Az ifjú visszavonult a pusztába. Hosszú időn át imádkozott és meditált kedvese szavain. Végül visszatért, és ismét kopogtatott az ajtón.

– Ki az? – kérdezte ismét a lány.

– Te vagy – hangzott a felelet.

Az ajtó azon nyomban kitárult.

5.

Meghal egy keresztény, egy muzulmán, meg egy buddhista. A mennyország kapujához érve egy angyal (vagy déva) megállítja őket, és megkérdi tőlük:

– Miért pont ide jöttök? Milyen okotok van feltételezni, hogy bejuthattok a mennyországba?

A keresztény így válaszol:

– Az őseim nem félték Istent, én pedig egész életemben vétkeztem: öltem, hazudtam, megcsaltam a feleségem, és kapzsi is voltam. De Jézus érettem halt meg a keresztfán, és minden bűnöm megbocsáttatott. Így kiérdemeltem, hogy a mennyországba jussak.

– Rendben –, válaszolja az angyal, – jól hangzik, de még mielőtt átlépsz ezen a kapun, adnom kell neked egy vizsgakérdést, hogy felvételt nyerhess a mennyországba.

A keresztény azonnal rááll, és az angyal megkérdi tőle:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Isten”?

Ez egy könnyű kérdés, úgyhogy a keresztény átmehet a kapun.

Jön a muzulmán. Ő a következőképp felel:

– Én nem tettem semmi üdvöset vagy gonoszat életemben, mindazonáltal nagyon jámbor és istenfélő ember voltam. Napjában ötször imádkoztam Istenhez. Szóval én is a mennyországba kell, hogy kerüljek.

Az angyal így felel:

– Az már igaz, de akkor is adnom kell neked egy tesztkérdést. Hogy kell betűzni azt, hogy „Allah”?

Ez sem olyan vészes, hát a muzulmán is átmegy a vizsgán.

Végül a buddhista következik, aki azt mondja az angyalnak:

– Én az összes létező üdvös dolgot megtettem életemben, és betartottam az öt erkölcsi fogadalmat, ráadásul soha nem öltem, adakoztam jótékonysági célokra, minden nap meditáltam, és soha nem csaptam be a főnökömet vagy az ügyfeleimet.

Az angyal így szól:

– Ez nagyon derék, de nem kivételezünk. Neked is át kell menned a felvételi vizsgán, ha be akarsz jutni.

A buddhistának valamiért az a képzete, hogy a felvételi egyszerű lesz, így beleegyezik a vizsgába. Az angyal ekkor a következő kérdést teszi fel neki:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Avalókitésvara-Bódhiszattva”?…

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat